Nekünk a Kadarka
Mi, kadarkát készítő borászok egyértelműen fontosnak tartjuk a szőlőfajtát. Fontosnak tartjuk? Rajongásig szeretjük, akkor is, ha nehéz vele, akkor is, ha sokan alig ismeritek, és nap mint nap el kell magyaráznunk, hogy érdemes megkóstolni. Itt megpróbálunk minél több borértőt vagy lelkes borkedvelőt idézni, hogy megértsétek – a kadarka megérdemli a figyelmet!
“A nemzetközi fajták túl nagy aránya zavaró hatású lehet, bár persze sokszor nagyon hasznosak, például, ha a házasítások minőségének emelésére használják őket, de
koncentrálni arra kell, amit csak itt és csak a magyar termelők tudnak, senki más a világon.
Nagy hatással volt rám a kadarka, szerintem nagyon izgalmas!„
koncentrálni arra kell, amit csak itt és csak a magyar termelők tudnak, senki más a világon.
Nagy hatással volt rám a kadarka, szerintem nagyon izgalmas!„
„A kadarka örökség, de mi nem csak ezért szeretjük. A könnyű korty, a filigrán csersavak és a híres fűszeressége a modern konyha igazi társává teszik. Új klónok szelekciójával és szaporításával dolgozunk a fajta megbízhatóságán. A borászatban precíz munkával és könnyű kézzel törekszünk rá, hogy megőrizzük a kadarka jellegzetes arcát.”
“Jöjjön ki Óbudára,
Egy jó túrós csuszára,
A kerthelyiségben sramli szól,
És ott lehet csak inni jól.
Az abrosz tarka-barka,
És rajta jó kadarka,
És már az első csók után,
Meglátja, de jó lesz kinn Óbudán.”
Egy jó túrós csuszára,
A kerthelyiségben sramli szól,
És ott lehet csak inni jól.
Az abrosz tarka-barka,
És rajta jó kadarka,
És már az első csók után,
Meglátja, de jó lesz kinn Óbudán.”
„Amit igazán szeretek a kadarkában, az a színtiszta vidámság, amit egy pohár kadarka adhat. Egyre több olyan felvilágosult termelővel találkozom, akik újra felfedezik a szőlőfajtában rejlő potenciált, miszerint zamatos, kifinomult vörösborokat adhat (a legjobban úgy képzelhetjük el, mint egy enyhén fűszeres, halvány vörösbort pinot noir stílusban, cabernet sauvignon szerkezettel). És természetesen fontos, hogy egy leheletnyi helyi karaktert ad a bikavér boroknak. Ez az a szőlőfajta, amelyet mindig szívesen kóstolok.”
“Miközben ezt írom – este, és inkább koratavasz, mint késő ősz a levegőben, ha nem számítom a sárguló leveleket, vagy azt, hogy délelőtt a körtefánk alatt húztam össze a lehullókat -, kadarkát, pécsi kadarkát iszom, 2019-ből, könnyűt, pirosat. Ez az a bor, ami a leginkább enged írni, zenélni: ismerem, enged játszani, nem viszi el a figyelmet, hanem hozza, nem magadba zár, hanem kinyit: igazi tágassága van.”
„A kadarka számomra nyitott könyv, akár egy gyermek, benne van a költő lelke, a túlélő ereje, a munkában megfáradt, szerető kezek szépsége, a hajnal csendje, a sziklás kövek vadsága, az öreg gyökerek a mélyben és a pacsirta édes éneke. Egy szőlőfajta tele ellentéttel és ellentmondással: egyszerű és mégis komplex, szomorú és vidám, ragyog és megbújik az árnyékban. Ez a világ egyik leginkább alábecsült szőlőfajtája!”
„Számomra a kadarka az egyik legizgalmasabb hazai szőlőfajta. Sok gyerekkori emlékem kötődik hozzá, a Koch család minden évben készített belőle bort, ez volt a mindennapi fogyasztásra szánt borunk. A Hajós–Bajai borvidéken különösen szép arcát mutatja a fajta: a bácskai feketeföldben termelt kadarkák rubinvörös színűek, zamatosak, bársonyos vörösborok. Kiválóan párosíthatóak minden olyan ételhez, amelyben pirospaprika van, például a számunka különösen kedves bajai halászléval.”
„A kadarka számomra egy különleges fajta, erre szokták mondani, hogy megosztó. Valaki nagyon szereti, valaki nem képes meginni. Így van ez mindennel, ami karakteres és különleges. Minden borászt, akinek van türelme hozzá, arra biztatok, hogy foglalkozzon vele, mert ha jó, akkor nagyon jó.”
„A kadarka a szőlőfajták és borok között egy igazi hungarikum! Első ránézésre egyszerű, szerény, de mégis komoly szerkezettel rendelkezik és különleges íze, felejthetetlen zamata is egyedivé teszi. Talán nem túlzás azt mondani, hogy az egyik legizgalmasabb borunk. Nem véletlen, hogy neve visszaköszön versekben, dalokban, hogy íze ott lapul a pörköltben és a gulyásban. A kadarka a mi történelmünk, a kadarka ízig-vérig magyar!”
„A kadarka balkáni gyökerekkel igazán Magyarországon talált otthonra, nem kedveli a tömeget, nem kedveli a pörgést, inkább olvasni szeret a diófa alatt, ülni a Duna-parton és láblógatni a hídról, olyan bor, ami elsőre egyszerűnek tűnik, mégis sokkal mélyebb lesz minden korty után, egy olyan fajta és olyan bor, nem a trendek miatt szeretünk, hanem mert benne van mindaz, ami vagyunk.”
„Imádom a kadarkát! Számomra olyan, mint a tökéletes kis fekete ruha: soha nem hivalkodó, nem “kiabál” messziről, hanem csendesen, elegánsan és ellenállhatatlanul hódít. Az már csak hab a tortán, hogy szinte mindenhez passzol.”
„Nagyon magyar. Szeszélyes, de kedves. Öreg tőkékről egészen meggyőző tud lenni, a gyümölcsösség és a fűszeresség harmóniáját megnyerő eleganciával képes kifejezni. A gasztronómiában sokkal magasabbra lenne pozicionálható. Nemcsak múltja, jövője is van. Bízni kell benne!”
„A kadarka – bár valószínűleg Szerbia térségéből ered – számomra Magyarország szinonimája szőlőfajta formájában. A tökéletes bor bográcsos pörkölt mellé, de ugyanúgy csodálatos halászlével, fűszeres kolbásszal vagy akár lassú tűzön készített sarma mellé.”
„Azt szoktam mondani, hogy nincs kedvenc fajtám, mert sokféle bort szeretek, de amikor tovább faggatnak, valahogy mindig a kadarkát említem először. Nekem ez az igazi „kérek még egy pohárral” bor, bármilyen évszakban, örömre, bánatra, vagy csak úgy. De fotózás közbeni feszültség oldásra is jó, ezen a képen például egy Bott Frigyes Kadarka is segített mosolyogni.” (Fotó: Dancsecs Ferenc – FurmintPhoto)
„Hm, egy mondat a kadarkáról. Szigorúan egy? 🙂 Mert a felkérés kapcsán eszembe jutott ám Illyés híres verse (Egy mondat a zsarnokságról), ami persze nem kadarkás, de azért jól hangzik ha valakinek megvan az áthallás, hogy „hol a kadarka van, ott kadarka van”. Persze ha nagyon szigorúan egy mondat, akkor lehetne szakmázni is, írni játékos savakról és alig tanninokról, kivéve persze, ha Balla Géza ménesi kadarkáit vizslatjuk, de mint tudjuk a kivételek erősítik a szabályt. Én mégis mást írnék. A kadarka a miénk, olyannyira a miénk, hogy még az sem zavar, legalábbis engem, hogy egy kicsit a románoké, a szerbeké és egy kicsit jobban a bolgároké is. Ó azok a delejes Gamzák! Szóval tessék ezt figyelembe venni és nemzeti érdekből minden hónapban (héten?) meginni belőle egy palackkal! Lehet az kunsági, egri, szekszárdi vagy éppen villányi, ménesi vagy muzslai, szerémségi vagy csongrádi, a lényeg, hogy kóstoljuk meg, ne porosodjon a palack a polcokon. Kadarkára fel!”
„Az 1990-es évek közepe kóstolok kadarkákat, akkor történt ugyanis, hogy beleszerettem s Szekszárdi borvidéken található változatokba, különösen a Vesztergombi, Takler és Heimann borokba. Annyira tetszettek, hogy még az Egyesült Államokba is vittem magammal, amikor karácsonyra hazautaztam a szüleimhez. A kadarka, a maga csodálatos, áramvonalas piros gyümölcsösségével és bámulatosan belesimuló fűszerességével remekül illik a karácsonyi pulykához és a sonkaételekhez – még inkább a lusta, havas téli estékhez. Ma is imádom a kadarkát, mert a harmonikus gyümölcsösség mellett és fűszeresség mellett csábítóan igazi fineszességgel kényezteti a szánkat. Igazi személyiség, amelyre ma egy borkedvelőnek szüksége van.”
„Számomra a kadarka nem a hatalmas testről netán a hordóról, hanem sokkal inkább az életigenlő, fineszes, fűszeres-gyümölcsös könnyedségről szól, ami a paprikás magyar konyha sarkpontjaként a harcsapaprikasaink, gulyásaink és halászléink magabiztos és szerető társa akár a mindennapokban is.”
„Amit nagyon szeretek a Kadarkában, az az elegáns gyümölcsössége, fűszeressége, kifinomult szerkezete. Amit nagyon nem szeretek a kadarkában, hogy kevés van belőle. Pedig a Kékfrankos mellett a Kadarka lehet az a kékszőlő fajtánk amivel meghódíthatnák a világpiacot. Bárkivel kóstoltattam az angol piacon, az többnyire azonnal beleszeretett. Jó lenne hamarosan eljutni addig, hogy annyi Kadarkát termeljünk, hogy a konkrét importőri megkereséseket mennyiségileg is ki tudjuk elégíteni. Hajrá Kadarka!”
„A kadarka az a szőlőfajta, ami leginkább próbára teszi a magyar bortermelőket. Ezért van az, hogy a pohárban lévő végeredmény olyannyira különböző lehet: könnyű, banális bor, vagy esetleg egészen komplex, de akár hosszan eltartható is lehet (ez függ az időjárástól és a szüret előtti fenolos érettségtől). A kadarkához nagy tudás kell mind a szőlészet, mind a borászat terén. Ezért tud (időnként) mégis olyan csodálatos élményt okozni! „
„Igyatok kadarkát, mert az jó! Diákkoromban sose értettem, hogy az emberek mit szeretnek a kadarkán. Fakó volt és illattalan, savanyú, mint a vétek, a savakat még a lábujjamban is éreztem. Felnőttként, sok évvel később félve kóstoltam újra, de azonnal rádöbbentem, hogy már csak a színe a régi. Ez az egyszerűnek látszó piros bor ezerízű, fűszeres, titkokkal teli, ahányszor kóstolom, annyiszor képes meglepni, minden pincészetnél és minden évjáratban más, csak a fűszeressége és az eleganciája állandó. Kár, hogy nem külföldi, a hazai borsznobok teljesen odavolnának érte, így azonban kicsit lassabban megy a hódítás. De azért haladunk, nem?”
„Badar kadarkaballada
A kadarka hallgatag ballada, dallama lappangva árad; az arany nap hajnal-harmata, halk harang, takarja bánat. A kadarka vad akarat, zamata gazdag, s ha lázad, hamvas haja harsanva csattan, s angyalhab harapja szádat. A kadarka magyar arany, hallal add, azzal van párban. Malaccal, vaddal csak ha van galangal, s alma a pácban. Kadarka-paplan ha takar, hallatlan vagy az ágyban! Ma van a napja, add hamar, hatalmat ad a táncban!”
„Badar kadarkaballada
A kadarka hallgatag ballada, dallama lappangva árad; az arany nap hajnal-harmata, halk harang, takarja bánat. A kadarka vad akarat, zamata gazdag, s ha lázad, hamvas haja harsanva csattan, s angyalhab harapja szádat. A kadarka magyar arany, hallal add, azzal van párban. Malaccal, vaddal csak ha van galangal, s alma a pácban. Kadarka-paplan ha takar, hallatlan vagy az ágyban! Ma van a napja, add hamar, hatalmat ad a táncban!”
